Alig 235 méteres tengerszint feletti magasságával ugyan nem tekinthető földrajzi értelemben vett hegynek, mégis jelképként, természetvédelmi területként és történelmi vonatkozásai miatt így nevezzük fővárosunk egyik legszebb látványosságát, mely gyönyörű látképet ad Budapest számára. Névadója: Szent Gellért püspök. De ki is volt ő?

Szent Gellért püspök. Forrás: www.santodelgiorno.it

Gellért püspök 977-ben (néhol: 980-ban) látta meg a napvilágot Velencében, mégpedig Gerardo di Sagredo-Morosini néven. Egészen kisgyermek korától kezdődően bencések oktatásában részesült, így 20 esztendő korára széleskörű műveltséget szerzett, többek közt zenei, filozófiai és jogi területeken.

A Magyar Királyságba 1016-ban érkezett, miután eldöntötte, hogy a szentföldi zarándoklata előtt Magyarországot is felkeresi. Itt Szent István udvarában sikerült meggyőzni őt arról, hogy Imre herceg nevelője legyen és hosszabb időt maradjon hazánkban a trónörökös oktatását felügyelni. Megkapta a Csanádi Egyházmegye püspöki méltóságát is, így eredeti célját a térítést is folytatni tudta a főpapok sorába emelkedve. Legfőbb feladata István megbízásából 1030-ban az lett, hogy a lázadó Ajtony által korábban uralt vidéken nyugati rítusú kereszténységet teremtsen, esperességekkel, káptalanokkal és iskolákkal. Ekkoriban írta meg élete főművét a biblikus időkben játszódó Deliberatio -t. I. István megbízta diplomáciai feladatokkal (Franciaországban), majd a trónörökös felcseperedése után egy időre a remeteéletet is megtapasztalhatta a Bakonybélben.

István 1038-ban bekövetkezett halálát követően Orseolo Péter és Aba Sámuel alatt is  többször kritikus véleményt fogalmazott meg mindkét uralkodóval szemben. Pétert országlását annyira ártalmasnak ítélte, hogy összefogva néhány elégedetlen magyar főúrral elhatározta a korábban István által elűzött Vazul-fiak (András, Béla és Levente) hazahívását. Ekkoriban a hercegek közül Béla a lengyel királyi udvarban, Andrásék pedig a Kijevi Rusz központjában vendégeskedtek. Döntését megerősítette a Kőrösök vidékén fellázadó Vata nevű törzsi vezető keresztény-ellenes mozgalma is, mely 1046-ra veszélyes méreteket öntött. Gellért sürgette tehát a hercegek mielőbbi hazatérését a rendteremtés és a kereszténység megóvása érdekében. Fehérvárról elébük is indult, de a dunai révnél pogány magyarokkal futott össze, akik elfogták.

Gellért halála 1046 szeptember 24-én nem volt éppen szenvedéstől mentes: a felkelők ugyanis előbb a kordéra kötötték és a Kelen-hegyről a mélyből taszították, a majd a Duna partján a fejét is betörték. Mártíromsága még annál nagyobb tiszteletben részesítette mint amit életében kivívott Magyarországon. Szent László királyunk 1083-ban kezdeményezte is szentté avatását.