Január elsején van a magyar ponyva-irodalom legnagyobb alakjának Rejtő Jenő halálának évfordulója. A Jókai olvasottságával vetélkedő magyar regény-író a második világháború alatt, 1943 első napján hunyt el munkaszolgálatosként a keleti fronton, (Ukrajnában). Összesen 25 regényét végig-olvasva és az író munkásságáért évtizedek óta rajongva életrajzával szeretnék tisztelegni hihetetlen életútja és munkássága előtt.

Rejtő Jenő (1905-1943) A kép forrása: cultura.hu

Rejtő Jenő Budapesten született a Szövetség utca 22. szám alatt 1905. március 29-én egy szegény-sorsú család harmadik gyermekeként. Születési neve Reich Jenő volt. Édesapja Reich Áron, vidéki (bonyhádi születésű) papírkereskedő volt, édesanyja pedig Wolf Ilona háztartásbeli. Bátyjai Reich Lajos és Reich Gyula.

Később íróként a Rejtő nevet választotta magának, míg bátyjai a Révai (Gyula) és Egri (Lajos) neveket részesítették előnyben, mégpedig hivatalosan is módosítva okmányaikban vezetékneveiket (a háború után).  Rejtő a gyermekkorát a budapesti Izabella tér 5. szám alatt töltötte (az I. emelet 9. számú lakásban).  

Rejtő gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában, tizenévesen erősödött meg, amikor hirtelen növésnek indult és jó 10 centivel emelkedett az átlagtermet fölé. Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Elemi után kereskedelmi iskolába került. Gyermekkorának két legmeghatározóbb barátja Buttola Ede és Nádasi László voltak, akikkel egy közös nagy szenvedélyük is kialakult: mégpedig a színház iránti rajongás.

Valamivel később alakult ki élete harmadik számú fontos barátsága Rózsa Jenő ökölvívónak. Az ő hatására kezdett el ökölvívó-edzésekre járni. Orr-deformációja is egy boksz-edzésen alakult ki. Az állandó edzések mellett önerőből és önszorgalomból franciául is elkezdett tanulni.

Később, alig 19 évesen 1924-ben Buttola Edével együtt jelentkezett színi tanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Végig is csinálta a színészképzőt, ám közben ráébredt arra, hogy nincs igazi tehetsége a színművészethez. Ráadásul az egyik előadáson – sebesülthordozóként – leejtette egy színésztársát, ami miatt mennie kellett a tanodából. Ekkor már 1927-et írtak és Rejtő a színészet helyett az írás felé fordult.

Az európai nagy körutazás: 1927 és 1930 között

Rejtő Jenő 23 és 25 éves kora közt szerezte meg írói munkásságának legfőbb élményanyagát egy nagyon kalandos európai körutazása során. Élményeiről később a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című útinaplójában számolt be.

Először  Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget, de pénztelensége miatt közben lovakat csutakolt a berlini versenypályáján. Később Hamburgba utazott, ahol a kikötőben végzett rakodómunkát. Innen tovább utazva ment  Svájcba ment, ahol házalással foglalkozott, majd következett Prága és Bécs, mindenhol alkalmi munkákkal foglalkozva. Az utazásokat kezdetben szabályos menetjegyekkel tette, ám később amikor pénze elfogyott a vonatok tetején, ütközőin utazott és gyakran stoppolt le szekereket.

Németország után következett Franciaország és Párizs, ahol mosogatásból (hotelekben) illetve gyári  munkákból tartotta fenn magát. A francia fővárosból délre indult Lyon felé. Itt egy cirkuszban dolgozott rövid ideig, majd eljutott Marseillesbe. Itt kikötőkben vállalt állást illetve hajókra szegődött el. Közben egyre jobban beszélte a franciát így arra is válllakozott, hogy belépjen a francia idegenlégióba.

A legendás Fort Saint-Jean erőd Marseillesben. A kép forrása: fr.wikipedia.org

Nem tudni mi húzódott döntése hátterében, de később számtalan regényében használta fel légiós élményeit. (Ezek közül személyes kedvencem A három testőr Afrikában.) A francia idegenlégióba Marseillesben jelentkezett, amikor 1930 elején felkereste a Fort Saint Jean erődöt, és aláírta belépési nyilatkozatát. Légióban eltöltött hónapjairól így írt később, 1934 júliusában: 

"... A Fort Saint-Jeanba kerültem, lenyírták a hajamat, rizst és feketekávét adtak, hogy valahogy tartsam magam, és megindultam egy ócska hatalmas hombárban, hatvanadmagammal Dakar felé. Keveset szenvedtem. A koszt elég jó, a bánásmód sem tűrhetetlen, ha valaki a vasfegyelmet betartja. Legfeljebb a klíma, az akklimatizáló gyakorlatok kínosak, hiszen teljes rüsztunggal hat-nyolc órán át kell menetelni naponta, de végül is júniustól augusztusig >>légiós szieszta<< van és tizenegytől délután négyig nemcsak szabad, hanem muszáj is az ágyon heverészni. Más lapra tartozik, hogy mindezt én alig tudtam élvezni. Pedig szerencsém is volt, mert Indokínában és Marokkó más részein valóban pokol a légió, és háromszáz jelentkező közül négy szerelt le élve az őrmesterem truppjából. Szeptemberben kezdődnek a rendszeres offenzívák a meg nem hódított, de névleg francia területek felé. Ilyenkor rossz a légionistának. De, mondom, én nem panaszkodhattam. ..." 

Nem tudni pontosan miért döntött néhány hónap után a kilépés mellett, mindenesetre elintézte egy katona-orvossal, hogy szolgálatra alkalmatlannak minősítse. Így Afrikából Nizzába, majd Genován keresztül Milánóba ment azért, hogy a konzulátus hazasegítse Magyarországra. Ám ez nem ment olyan könnye, mint hitte: az olaszok ugyanis Ausztriába toloncolták (hamisítványnak nézve ideiglenes papírjait). Végül csak nagy nehézségek árán sikerült Budapestre jutnia.

Rejtő ismert kabarészerző és regényíró

Hazatérve először egy újságnál helyezkedett el és mellékkeresetként franciát oktatott. Közben rájött arra, hogy írói tehetségét jövedelmezőbben is kamatoztatni tudja, ha librettókat, bohózatokat ír különböző színházaknak és mulatóhelyeknek. Így Rejtő 1932-től Budapest egyik egyre felkapottabb kabarészerzője lett. Első munkáját és még Nádasi Lászlóval írta közösen, ez volt a Gengszteridill 1932. október 5-én.

Később már az egyik legismertebb humoristának, Salamon Bélának írtak bohózatokat, majd a Terézkörúti Színpadnak kezdtek dolgozni. Rejtő színpadi szerzői pályafutásának egyik legnagyobb sikerét az Aki mer, az nyer című színdarab jelentette Honthy Hanna főszereplésével. Innentől több mint száz kabaréjelenetet, színdarabot, operettlibrettót, filmforgatókönyvet alkotott, és a kor legnagyobb színészcsillagai – a Latabár fivérek, Kabos Gyula, Salamon Béla – játszották darabjai főszerepeit. Rejtő filmforgatókönyve alapján készült, az "Úrilány szobát keres" című film - Zilahy Irén főszereplésével – mely még ma is felidézhetően örökzöld slágerfilm.

Nagy István fotója 1938 nyarán a korszak nagy nevettetőiről: Karinthy Frigyes, Salamon Béla, Rejtő Jenő és egy ismeretlen. A kép forrása: Library Museum europeana.hu

A 30-as évek első szakaszában Rejtő már havi 2000 pengőt keresett, ami a korabeli átlagfizetés sokszorosát jelentette. Anyagi jóléte miatt úgy gondolta, hogy már megengedheti magának a regényírás luxusát is. Legelső kisregénye - a Párizsi front - 1932 júliusában jelent meg a Nyíl sorozatban. Később a Nova Kiadóhoz szegődött, ahol első regénye, "A pokol zsoldosai" P. Howard néven jelent meg. A Nova Kiadó négy esztendő alatt összesen 19 darab P. Howard-művet adott ki, pédául: Menni vagy meghalni (1937) Csontbrigád (1938) A fehér folt (1938) Bradley Tamás visszaüt, A láthatatlan légió (1939) Később western-regényeihez a Gibson Lavery nevet használta.  Ebben az időben törzshelye már a Japán kávéház lett (Andrássy út 45) ahol Rejtő gyakori vendég volt. Közben kétszer is megnősült: első felesége (1935-ben) Boros Rózsika volt, korábbi titkárnője, a második pedig (1937-ben) Gábor Magda.

Rejtő a 30-as évek második felében nagyon jól keresett, rengeteget is költött: italra, cigarettára, kártyázásra, szerencsejátékokra, éjszakázásokra, lóverseny fogadásokra illetve balatoni nyaralásokra. (Olyakor csak 1-2 napra utazott a magyar tengerre barátokkal.) Gyakran megfordult a Bucsinszky-rulettklubban is, ahol Harmath Imre szerzőtársával közösen tekintélyes pénzeket veszített. Közben sorra jelentek meg jobbnál jobb regényei (már nem a Nova Kiadó gondozásában). Ekkoriban jelent meg Az elátkozott part (1940) A három testőr Afrikában (1940) A tizennégy karátos autó (1940) Az ellopott század;  A Sárga Garnizon; Az előretolt helyőrség; Vanek úr Párizsban; Az úr a pokolban is úr; Az elveszett cirkáló (1938) A megkerült cirkáló; Vesztegzár a Grand Hotelben (1939); A szőke ciklon (1939); Piszkos Fred, a kapitány (1940) Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára); Egy bolond száz bajt csinál; Vanek úr Párizsban; Ezen egy éjszaka; Az ellopott futár; A boszorkánymester; A drótnélküli gyilkosság; Az elsikkasztott pénztáros; Pipacs, a fenegyerek; Az utolsó szó jogán; Akik életet cseréltek; Fekete kapitány; Legény a talpán; Halálsziget; Egy görbe éjszaka; A Néma Revolverek Városa.

Rejtő Jenő halála

A zsidó származású Rejtő számára a végzetet egy újságcikk hozta el 1942-ben. Az "Egyedül vagyunk" című nyilas folyóirat 1942. október 9 -én (IV. évfolyam 21. szám) közölt le ugyanis egy Rejtőt kritizáló cikket.

"Néhány évvel ezelőtt új szerzőt avatott a ponyvát olvasó közönségünk. A szerzőt P. Howardnak hívták, s ezt megnyugvással vette tudomásul mindenki - bár kicsit gyanús volta derék angol, aki beutazta a fél világot, s hazai zamatú neveket adott hőseinek ...Könyveiből úgy éreztük, a kitűnő angolnak egyszer meg kell ismerkednie a Szahara borzalmaival ... Mit tagadjuk, a ponyva kényes közönsége kegyeibe fogadta Mr. Howardot ... S ez a titokzatos, bizonyára kalandos múltú külföldi író most itt sétál Pesten, a Japán Kávéház körül, hatalmas teste tanácstalanul áll meg egy kirakat előtt, aztán félszegen körülnéz, s továbbmegy. Mr. Howard csak néhány hete hagyta el az ideggyógyintézetet, s civilben Rejtő Jenőnek hívják. Ha pedig tovább kutatsz, kiderítheted, hogy nem is Rejtő az igazi neve, hanem Reich. Budapesten született tehát és azóta is itt él ő, annyi kalandos történet szerzője, legendás alakjainak megálmodója. Igaz, az állandó pesti tartózkodását illetően megoszlanak a vélemények ...  

A cikket követően Rejtő azonnal munkaszolgálati behívót kapott, majd a nagykátai gyülekezőhelyről 1942. november 27-én indult el Ukrajnába. A sok éven keresztül átmulatott éjszakák legyengítették szervezetét így nehezen bírta a keleti front igénybevételeit és az iszonyatos hideget. A halál 1943 január elsején érte Voronyezstől 90 km-el délre egy Jevdokovo nevű falucskában, alig 37 évesen (flekktífuszban). Bár halálának pontos dátuma nem vehető teljesen biztosra, elképzelhető, hogy a család érdeklődésére kiadott katonai jelentés csak megbecsülhette az:

A m.kir. I. közérdekű munkaszolgálatos zlj. pótkeret parancsnokságtól a mai napon 9655/ptk. 1943. sz. alatt azt az értesítést kaptam, hogy Reich Jenő a 101/19. táb. munkasszázad veszteségkimutatása szerint a hónap elején meghalt.

Személyében a magyar ponyva-irodalom legnagyobb alakja távozott az élők sorából, a legjobb humorú regényíró és a legszórakoztatóbb kabaré-szerző. 

Rejtő Jenő legismertebb regényei:

1. A pokol zsoldosai (1936) MEK link
   
2. Menni vagy meghalni (1937) MEK link
   
3. A fehér folt (1938) MEK link
   
4. Az elveszett cirkáló (1938) MEK link
   
5. Bradley Tamás visszaüt (1939) MEK link
   
6. Az előretolt helyőrség (1939) MEK link
   
7. A láthatatlan légió (1939) MEK link
   
8. A szőke ciklon (1939) MEK link
   
9. A Nevada szelleme (1939) MEK link
   
10. Pokol a hegyek között (1939) MEK link
    
11. Texas Bill, a fenegyerek (1939) MEK link
    
12. Az elátkozott part (1940) MEK link
    
13. A három testőr Afrikában (1940) MEK link
    
14. A tizennégy karátos autó (1940) MEK link
    
15. Tigrisvér (1940) MEK link
    
16. Járőr a Szaharában (1940) MEK link
17. Csontbrigád (1941) MEK link
    
18. Vanek úr Párizsban (1942, megjelent: 1986) MEK link
    
19. Vesztegzár a Grand Hotelben (1940) MEK link
    
20. Piszkos Fred, a kapitány (1940) MEK link
    
21. Az ellopott futár (1941) MEK link
    
22. Piszkos Fred közbelép... Fülig Jimmy őszinte sajnálatára (1941) MEK link
    
23. Nincs kegyelem (1941) MEK link
    
24. A megkerült cirkáló (1943) MEK link
    
25. Egy bolond száz bajt csinál (megj. 1969, Albatrosz könyvek) MEK link

Felhasznált irodalom:

• Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam, szerkesztette: Varga Katalin
• Hegedüs Géza: P. Howard, akit Rejtő Jenőnek hívtak, in: Rejtő Jenő – Az utolsó szó jogán, válogatta és sajtó alá rendezte Dr. Révai Gyula
• Harmat Árpád: Rejtő Jenő élete (2015.01.27) tortenelemcikkek.hu.

Mátyás király sikeres hadvezéreként soha életében egyetlen csatát sem veszített el egészen haláláig. Már életében legendák övezték alakját, ám napjainkra egy 1955-ben keletkezett írás tette igazán ismertté. Tatay Sándor 1955 –ben írta meg ugyanis híres regényét, melyben szerepel egy ikonikus jelenet, melyben egy ifjú molnárlegény egy százkilós malomkövet tálcaként használva kínálja meg egy pohár vízzel az arra vadászó Mátyás királyt. Mindebbből talán kitalálható kiről van szó.

A kép forrása: wikipedia.org

Kinizsi Pál 1431 körül született, egy Bihar megyei kisnemes fiaként. Nem ismerjük pontosan származását, és kamaszkori tetteit sem, de annyi bizonyos, hogy huszonévesen már Mátyás király katonája volt. (Családjának malmai voltak, talán innen ered a molnárlegényes történet róla.) Mindenesetre haditetteivel keltette fel királya fgyelmét. Mátyás uralkodásának egyik legfőbb jellemzőjét ekkoriban a cseh-morva területeken vívott hadjáratok jelentették, mivel leginkább a cseh trón megszerzésére és azon keresztül a német-római császári trón megkaparintása vágyott. A csehek térdre kényszerítés érdekében Mátyás a magyar seregekkel évekig harcolt Morvaországban, majd Ausztriában. Ezekben a harcokban tűnt ki katonai tudásával Kinizsi Pál.

Hunyadihoz hasonlóan gyorsan emelkedett a katonai ranglétrán. A király 1468 –as morvaországi hadjáratában már főtiszti rangban esik róla említés, és Magyar Balázs tehetséges alvezéreként tartják számon. Gyors előléptetésit ő is részben legendás testi erejének köszönhette. A korszak szülötte, Heltai Gáspár – aki találkozott és beszélt olyanokkal, akik közelről ismerték Kinizsit - „Herkules termetű embernek” nevezte az ifjút. Ott volt Olmütz ostrománál és a lovagi tornákon is sorozatban győzelmeket aratva szerepelt.

A Kinizsiek családi címere. Forrás: címerhatározó

Kinizsi az 1470 –es évekre már Mátyás egyik kedvenc hadvére lett. Egyik legendás haditette 1474 –ben Boroszlónál esett meg, amikor Mátyás királyt és főerőit a nagy túlerőben lévő lengyel-cseh seregek körbezárták a boroszlói várban. A menekülés lehetetlennek tűnt, ám Kinizsi lovascsapatai – melyek a váron kívül harcoltak – mégis kikényszerítették az ostromlók visszavonulását. Ugyanis nagy merészen Krakkóig kalandoztak és az ostromlók minden utánpótlását elvágták. Így esett meg az a történelmi szenzáció, hogy a kiéhezett ostromló sereg volt kénytelen békét (és élelmet) kérni az ostromlottaktól. (Szinte mindig éppen fordítva szokott ez megesni.)

Mátyás hálája nem maradt el, Kinizsinek adományozta a nagyvázsonyi várat. (itt vette feleségül Magyar Balázs lányát Benignát) és kinevezte temesi ispánnak illetve a délvidéki csapatok főkapitányának. Ezekkel a címekkel Kinizsi rangban a legnagyobb magyar zászlósurak közé emelkedett, hiszen a délvidék várak főkapitánya egy egész országrész hadseregének és királyi hadnak is főparancsnoka volt, vagyis a legnagyobb hadúrnak tartották az egész Magyar Királyságban.

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár a Balatonfelvidéken. Forrás: csodalatosbalaton.hu

Kinizsi leghíresebb csatáját 1479 október 13-án vívta a török ellen az erdélyi Kenyérmezőn. Ali Kodzsa ruméliai beglerbég 20 ezres török-román haddal tört be Erdélybe azért, hogy megpróbálja teljesen kifosztani a tartományt. (A románokat IV. Basarab fejedelem vezette.) Az akkori erdélyi vajda, Báthory István teljes haderejével próbálta útját állni Kenyérmezőnél, ám a túlerő fokozatosan legyűrte. A vajda megsérült és le is esett lováról csak nagy üggyel-bajjal tudta kimenekíteni őt a csatából egy Nagy Antal nevű vitéz. A magyar sereg a legfőbb vezető sérülése és kimenekítése miatt megfutamodásra készült, ám ekkor megérkezett a helyszínre Kinizsi Pál legendás lovascsapata. Kinizsi hihetetlen elszántsággal támadta azonnal hátba az oszmánokat, ami újra feltüzelte az egész sereg harci kedvét. Korabeli krónikások feljegyzései szerint a magyar főkapitány két karddal harcolt az ütközetben és a törökök rettegve menekültek előle. A harcban 6 ezer oszmánt vágott le az embereivel. Az oszmánok a határok felé menekültek, a szultán pedig (II. Mehmed) letett Erdély meghódításáról, majd a csata után két évvel, 1481-ben elhunyt. Az új szultán (II. Bajezid) jobbnak látta békét kötni Mátyással és nem szembeszállni hadvezérével a veretlen Kinizsivel. A két karddal harcolás egyébként a csata utántól lett Kinizsi "védjegye" így több korabeli ábrázoláson, festményen is így szerepel. Antinio Bonfíni, Mátyás udvari történetírója így írt Kinizsi Pál a csatában tanúsított helytállásáról: 

„Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe"

A számunkra, magyarokra nézve dicső és győzedelmes kenyérmezei csata a magyar történelem egyik legnagyobb diadalaként vonult be a hadtörténelembe.

A kenyérmezei csata Eduard Gurk festményén. Forrás: LINK

Kinizsi Pál később, az 1480 –as években Szerbiában, illetve a délvidéken harcolt, és többször győzött Iskender bég felett. Emlékezetes győzelmei voltak Szendrőnél (1482), Temesvárnál (1484) is. Hírneve bejárta az országot és nevét a törökök is rettegve emlegették. Kinizsi legendájához az is hozzátartozik, hogy török foglyaival keménykezűen bánt, és nem egyszer kegyetlen kínzásokkal vallatta ki őket. Már koros ember volt, amikor Mátyás meghalt. Kinizsi azonban nem támogatta Mátyás törvénytelen fiát Corvin Jánost, és a többi nemeshez hasonlóan uralkodásra alkalmatlannak tartotta. (Ebben szerepe volt annak is, hogy a magyar nemesek nem akartak a trónra újra egy erőskezű Hunyadit.) 1490 nyarán a csontmezei csatában (Tolna megyében) megakadályozta, hogy Corvin János elrabolja az országból apja kincseit, majd minden befolyásával II. Ulászlót támogatta. Az új uralkodó érdekeit szem előtt tartva a nyugati határszélen sorra foglalta vissza Miksa császár által korábban elfoglalt magyar városokat illetve Székesfehérvárt és Veszprémet.

Élete utolsó szakaszában a Mátyást korábban szolgáló fekete sereget regulázta meg, mely zsold hiányában fosztogatta a magyar falvakat. Utolsó éveiben a délvidéken viselt hadat a török ellen: kétszer mentette fel Nándorfehérvárt, sőt Szabács és Jajca alatt is győzött. Szolgálataiért II. Ulászló 1494 elején országbíróvá nevezte ki. Végül szélütés (agyvérzés) következtében halt meg 1494 őszén. Kinizsit a „verhetetlen” magyar hadvezért a nagyvázsonyi pálos kolostorban temették el. Olyan hadvezér hunyt el vele, aki élete alatt csak győzött, egyetlenegy vereséget sem szenvedett.

Harmat Árpád

A 997-es esztendő fontos év volt mind Szent István, mind pedig Magyarhon történetében; ekkor halt meg ugyanis Géza fejedelem (István apja) és ekkor nyújtotta be igényét a magyar fejedelmi méltóságra Tar Szerind törzsfő fia, Koppány is. Ki volt Koppány? A fejedelmi Árpád-család tagja, Somogyföld (és Somogyvár) ura, aki maga köré gyűjtötte a régi életforma híveit, mindazokat, akik nem akarták felvenni a kereszténységet és ellenezték az európai értékrend illetve európai hűbéri-feudalizmus átvételét is. Koppány követői a hagyományos magyar törzsi és sztyeppei-nomád életforma megtartását akarták mégpedig ősi rítusok, hagyományok és a régi totemisztikus természeti vallás illetve sámánizmus megőrzésével és Koppány fejedelmi uralkodása alatt. Sokan voltak és Koppány somogyországi uradalma mellett más tájakról is érkeztek a háborúra készülő seregbe.

Szent Iastván ábrázolása a Képes Krónikában. Forrás: vaticannews.va

A háború a küszöbön állt tehát: egyik oldalon az említett Koppány vezette sereg állt, a másikon pedig az Árpádok észak-dunántúli fejedelmi hada gyűlt össze István vezetésével. Az erőviszonyok azonban Koppánynak kedveztek. Ez azonban megváltozott 997 elején, amikor István apósa, Liudolf Henrik bajor herceg jelentős katonai támogatást adott Istvánnak. A bajor hercegi dinasztia (a Liudolf család) és az Árpádok között éppen az előző évben, 996-ban jött létre rokoni kapcsolat, amikor a kölni dómban összeházasodott Henrik herceg húga Gizella és István. Már ekkor jelentős számű német lovag érkezett magyar földre, köztük a herceg legfőbb bizalmasa és hadvezére (kapitánya) Wasserburgi Vecellin lovag. 

„Lejött Bajorországból Vencellin is, a wasserburgi, aki Szent Istvánnal Somogyban megölte Koppány vezért; ama napon ugyanis ő volt a sereg kapitánya. Tőle a nemzetség kezdete és eredete” (Képes krónika, fordította: Geréb László)

István apósa, Bajorország ura, Henrik herceg Vecellint bízta meg azzal a feladattal, hogy mindenben segítse vejét hatalma megtartásában. Ő állt annak a seregnek az élére is, mely Koppány ellen indult. István ekkor hozta meg legvégső döntését arról, hogy valóban leveri e nagybátyja Koppány lázadását és végérvényesen az európai útra vezeti népét. A döntéshez István számára a legfőbb érvet elhunyt édesapja Géza fejedelem utolsó útmutatása jelentette, aki egyértelműen hitte, hogy a magyar nép európai fennmaradása csak úgy lehetséges, ha felveszi a kereszténységet. Géza tudta, hogy mindazok az ázsiai, sztyeppei népek, melyek elzárkóztak a kereszténységtől, sorra eltűntek a történelem süllyesztőjében. Így jártak egykori riváliasaink a besenyők, illetve előttük a szkíták, avarok és hunok is. A magyarok számára csak két lehetőség maradt tehát: visszatérni Ázsiába és folytatni a vándorló nomád életet a sztyeppéken a régi hitvilág ápolásával de kockáztatva a beolvadást a környező népekbe (mint előttünk a szkíták, hunok, avarok, besenyők), vagy beilleszkedni Európába, felvenni a kontinens vallását a kereszténységet és átvenni Európa feudális-hűbéri rendszerét (ami a vármegyerendszer, a püpöksi struktúra és a feudális szolgáltatások, adózás bevezetését is jelentette). István ez utóbbit választotta és elszánta magát arra, hogy ha kell fegyverrel töri meg Koppány ellenállását. Márpedig kénytelen volt így tenni, mert közben Koppány hada megindult Somogyvárról észak felé, Veszprém városához.

A Képes Krónika azon része, mely István és Koppány harcáról szól. Forrás: wikipedia.org

A Koppányék ellen induló keresztény német-magyar sereg a felvidéki Garam folyó völgyében gyülekezett. Itt álltak hadrendbe és innen indultak meg délre, hogy Veszprémnél megütközzenek a pogány haddal.

Szent István király […] összegyűjtötte seregét, és az ellenség elébe indult; a Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert rendelt, Hontot és Pázmányt; az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendégét, Vencellint tette meg. /Képes Krónika/

 A fővezér tehát Wasserburgi Vecellin német lovag volt, de helyettesei, alvezérei már István emberi voltak: Hont és Pázmány nemesek. A csata nem lehetett hosszú, a német-magyar had nagyobb létszáma és fejlettebb felszereltsége okán hamar győzni tudott. Az ütközetben elesett Koppány is, magától Vecellin kezétől. Holttestét négy részbe vágták és magyarhon négy nagy várába vitték, hogy így mutassák meg a népnek: erős kézben a haza vezetése és így jár minden lázadó, aki azt megkérdőjelezi. A Thúróczi krónika így ír a veszprémi csatáról:

... összecsaptak az ütközetben, mindkét fél sokáig és vitézül csatázott, de az isteni irgalom segítségével boldogult István fejedelem dicsőséges győzelmet aratott. Ebben az ütközetben Vencellin ispán megölte Koppány vezért, és ezért a megboldogult Istvántól, aki akkor még fejedelem volt, terjedelmes hűbéri földeket kapott jutalmul. Magát Koppányt pedig megboldogult István négy részre vágatta: egy részét az esztergomi, a másikat a veszprémi, a harmadikat a győri kapura függesztette, a negyediket pedig Erdélybe küldte. /Thúróczi krónika/

A veszprémi csata jelentős fordulópontja volt a magyar történelemnek: István kitartott ugyanis döntése mellett és létrehozta a Magyar Királyságot, megalapítva a magyar államot egy erős, keresztény európai monarchiát, mely beilleszkedett az európai népek családjába (később pedig védelmezte tatártól, töröktől). István a pápától koronát a császártól lándzsát kapott, mely jelképekkel a magyar állam megalapíttatott az Úr ezredik esztendejében. A két szimbólum pedig rákerült István pénzérméire is:

Augusztus 20-án valójában Szent István döntést ünnepeljük meg minden évben. Azt a döntést, mely az életet választotta számunkra illetve a fennmaradást és a békés fejlődést Európában. 

Istvánt követően számtalan magyar uralkodó erősítette meg újra meg újra ugyanezt a döntést, így a több ezer éves magyar történelem vitathatatlanul ősi és keresztény európaiságunkról tanúskodik. Mi ugyan vérrel vívtuk ki de értéke ettől talán még fényesebb.

Földünkön jelenleg 204 országot tart nyilván a legtöbb nemzetközi szervezet, mely felsorolás nem helyezi a szuverén országok közé a társult államokat (mint Puerto Rico vagy Grönland) és a külbirtokokat (mint a volt gyarmattartó országok távolról igazgatott szigetei szerte a világ óceánjaiban). Így is problémás a 204 országból 11 helyzete, hiszen ezek csak "de facto" tekinthetőek függetlennek, mivel nemzetközi elismertségük nem egyértelmű. Ilyen például Koszovo, Tajvan, Palesztina és Nyugat-Szahara. Ha mindenki által elismert államokat vizsgáljuk számtalan érdekességet találunk. Nézzük a legeket!

Ami a különlegességeket illeti; a legnagyobb területű állam Oroszország (több, mint 17 millió km2) a legkisebb pedig Vatikán (0.44km2). A legsűrűbben lakott állam, ha nem nézzük a városállamokat (mint Monaco és Szingapúr) illetve a szigetországokat (mint a Maldív szigetek) akkor Banglades, ahol 1315 fő/km2 a laksűrűség. A legritkábban lakott pedig Mongólia, ahol ez a szám 2fő/km2. A legnépesebb India (1,5 milliárd lakossal), a legkisebb lakosság-számú pedig Vatikán mellett Tuvalu (Vatikán bejegyzett lakóinak száma, 825, Tuvalué alig több, mint 10 ezer.)

Ami az egyéb érdekességeket illeti: a legkülönlegesebb alakú ország Chile, hiszen a térképen vizsgálva olyan, mint egy óceán-parti csík, mely 4300 km hosszú (észak-dél irányban) miközben szélessége sehol nem több 180 km-nél. Van ország mely 18 ezer szigetből áll (ez Indonézia) és van, amelyiknek 99%-a sivatag (ez Líbia). Folytatva a földrajzi érdekességeket: a legszárazabb ország Egyiptom évi 18 mm csapadékkal, a legnedvesebb pedig Kolumbia ahol ez a szám 3240 mm. A leghosszabb tengerparttal pedig Kanada rendelkezik (202 080 km).

A leginkább hegyekkel teli ország, a legmagasabb csúcsokkal Nepál, ahol a világ 10 legnagyobb hegycsúcsa közül 8 található meg. A legalacsonyabb pedig a Maldív-szigetek, ahol a terület 80%-a 1 méterrel van csak a tengerszint felett (és a legmagasabb pont sem éri el a 3 métert).

Ha a történelmi múltat nézzük: a legrégibb ma is létező ország Egyiptom, mely már Krisztus előtt 3000-ben, Ménész fáraó korában államként létezett (utána Kína és Izrael következik), a legifjabb pedig Dél-Szudán mely 2011-ben jött létre. A hőmérsékleti adatok alapján a legforróbb az afrikai Burkina Faso (28 fok feletti éves átlag-hőmérséklettel) a leghidegebb pedig Oroszország, melynek szibériai tájain akár mínusz 60-70 fokig is lecsökken a hőmérséklet.

A legveszélyesebb ország (az Institute for Economics and Peace indexe a GPI alapján) Afganisztán és Jemen, a legbékésebb pedig Izland és Dánia. [forrás] Bár az emberölések statisztikáját vizsgálva (éves szinten) az afrikai Burundi áll az élen (100 ezer lakosra vetítve a szándékos gyilkosságokat). Érdekes, hogy a boldogságindex rangsorában az észak-európai államok állnak legelöl (Finnország, Norvégia, Dánia), míg leghátul, a legszomorúbb országok: Burundi és a Közép-afrikai Köztársaság. (Más vizsgálatban a legtöbb boldog ember Bhutánban él.)

A leggazdagabb országok, ahol a legmagasabb egy főre eső GDP a városállamok és törpeállamok "kategóriájában" Monaco és Luxemburg, a nagyobbacska államoknál pedig (10 ezer km2 felett): Svájc, Írország és Norvégia (ezen országokban 100 ezer dollár feletti az egy főre eső GDP). A legszegényebbek pedig mind Afrikában vannak: Malawi, Dél-Szudán és Burundi (ezekben az egy főre eső GDP csupán 400 dollár körüli vagy az alatt van). [forrás]

Ha már a gazdaságnál vagyunk a világ legerősebb valutájával Kuvait büszkélkedhet (1 kuvaiti dínár 1180 Ft), míg a Föld leggyengébb valutája az iráni rial (1 Ft most 116,5 rial).

A történelem leghíresebb börtöne ma múzeum mégpedig a kaliforniai San Francisco közelében egy szigeten, melynek neve: Alactraz. A szó spanyol eredetű, jelentése Pelikán, lévén, hogy 1775-ben Juan Manuel de Ayala (spanyol hajós) ekkor lépett először európaiként a szigetre, ahol pelikánok tucatjait találta és róluk nevezte el a szigetet. Később Alcatraz katonai erődítmény lett, majd 1861-től egészen 1963-ig vagyis több mint száz éven keresztül börtönként funkcionált. Történetének leghíresebb időszakát az 1934 és 1963 közötti évek jelentették, amikor Alcatraz maximális biztonságú szövetségi börtön minősítést kapott. Ez azt jelentette, hogy ebben az időszakban az USA teljes területéről hoztak ide foglyokat, akik vagy különleges eseteknek minősültek (mint például Al Capone a világ leghíresebb maffia-vezére) vagy más börtönökben problémákat okoztak (szökéseikkel, lázadásaikkal vagy egyéb kihágásikkal).  

Az Alcatraz napjainkban. Forrás: historyhit.com

Ilyen fogoly volt Frank Morris is, aki 1960-ban 34 évesen került az Alcatrazra, mégpedig szökésért. Eredetileg bankrablásért ült 1956 óta de mivel több szökést is megkísérelt korábbi börtöneiből, így problémás elítéltként az Alcatrazra szállították. Az 1962 június 11-én végrehajtott híres szökésének bemutatása előtt azonban érdemes pár szót még ejtenünk a börtönről.

Frank Morris. Forrás: allthatsinteresting.com

Az Alcatraz sziget alig fél kilométer hosszú és legszélesebb részén is csak 200 méter a távolság két partvonala között. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb és néhány kisebb épület fér csak el rajta. A fő épületben 4 blokk lett kialakítva (de csak hármat használtak), összesen 350 cellával. A szigeten azonban fénykorában sem volt soha több 302 rabnál. A börtön 29 éves szövetségi fegyintézetként való működése alatt 1545 ember raboskodott falai között. Érdekesség, hogy a többi amerikai börtönnel ellentétben itt a rabok egyéni cellákat kaptak, ezek mindegyike 2,7 méter hosszú és 1,5 méter széles volt csupán. Minden cellához tartozott WC, mosdó, ágy, polc és egy szellőző. A sziget körülbelül 2 kilométerre található a parttól, a San Franciscoi öböl közepén, körülötte télen-nyáron 10-15 fokos (úszásra kimondottan hideg) az óceán vize, melyben ráadásul mindig sok volt a cápa. Mindezek alapján azt lehetne mondani: innen aztán tényleg lehetetlen a szökés. És mégsem volt az.

A kép forrása: LINK

Ami a híres, 1962-es szökést illeti:

Frank Morris az Alcatrazra 1960-ban érkezve barátkozott össze az Anglin testvérekkel (John és Clarence Anglinnel) akikkel közösen tervezte meg Alcatraz fennállásának egyetlen sikeres szökését. Szökésük alapját az a felismerés jelentette, hogy az egymással "háttal álló" cellasorok között szellőző járatok vannak, melyek felfelé egészen a tetőig érnek. Ebbe a bizonyos keskeny és nagyon szűk résbe a cellák szellőzőnyílásainak kitágításával jutottak. A munkát kanalakkal, pénz érmékkel és egyéb fém tárgyakkal végezték, kb 5-6 hónap alatt, többnyire éjszakánként dolgozva. Azért, hogy nappal ne vegyék észre az őrök az egyre nagyobb nyílást: kartonból szellőző-fedőt készítettek munkájuk eltakarására, mely pontosan úgy nézett ki, mint az eredeti szellőző. Arra is volt gondjuk, hogy WC papírból és a börtön-fodrászatból ellopott hajakból illetve rongyokból bábukat készítsenek ágyaikba, hogy a járőröző őrök ne szúrják ki eltűnésüket az éjszaka folyamán.

A kép forrása: www.tortenelmi.blog.hu

A szökés napján azután átmásztak celláikból a szellőző járatba, majd felkapaszkodtak a tetőre és onnan a falakon le a sziget partjára. Lopott esőkabátokból, tutajokat készítve ereszkedtek az óceánba és jutottak ki a partra.Az alábbi kép egy alaprajz az Alcatraz szigeti főépületről vagyis magáról a börtönről:

A térkép forrása (a magyar nyelvű feliratok nélkül): LINK

A két kilométeres útjuk a partra biztosan nem lehetett könnyű a 10 fokos vízben az erős áramlatok között, nem beszélve a cápákról. Hosszú évtizedekig bizonytalan volt, hogy a három szökevény tengerbe fulladt e, de aztán 1979-ben lezárták az egész ügyet azzal, hogy a három férfit az óceánban veszettnek nyilvánították.

Később, 2010-ben és 2012-ben az Anglin fivérek nővérei és Robert nevű öccsük is azt nyilatkozták: hogy testvéreik túlélték a menekülést és telefonhívásokat illetve képeslapokat kaptak tőlük [forrás]. Még később néhány éve újabb bizonyítékok kerültek elő, melyek arra utalnak, hogy a szökés bizony valóban sikeres volt és Morrisék magas kort megélve élvezhették a szabadságot (sokak szerint Brazíliában), mint a történelem leghíresebb börtön-szökésének túlélői.

Alig 235 méteres tengerszint feletti magasságával ugyan nem tekinthető földrajzi értelemben vett hegynek, mégis jelképként, természetvédelmi területként és történelmi vonatkozásai miatt így nevezzük fővárosunk egyik legszebb látványosságát, mely gyönyörű látképet ad Budapest számára. Névadója: Szent Gellért püspök. De ki is volt ő?

Szent Gellért püspök. Forrás: www.santodelgiorno.it

Gellért püspök 977-ben (néhol: 980-ban) látta meg a napvilágot Velencében, mégpedig Gerardo di Sagredo-Morosini néven. Egészen kisgyermek korától kezdődően bencések oktatásában részesült, így 20 esztendő korára széleskörű műveltséget szerzett, többek közt zenei, filozófiai és jogi területeken.

A Magyar Királyságba 1016-ban érkezett, miután eldöntötte, hogy a szentföldi zarándoklata előtt Magyarországot is felkeresi. Itt Szent István udvarában sikerült meggyőzni őt arról, hogy Imre herceg nevelője legyen és hosszabb időt maradjon hazánkban a trónörökös oktatását felügyelni. Megkapta a Csanádi Egyházmegye püspöki méltóságát is, így eredeti célját a térítést is folytatni tudta a főpapok sorába emelkedve. Legfőbb feladata István megbízásából 1030-ban az lett, hogy a lázadó Ajtony által korábban uralt vidéken nyugati rítusú kereszténységet teremtsen, esperességekkel, káptalanokkal és iskolákkal. Ekkoriban írta meg élete főművét a biblikus időkben játszódó Deliberatio -t. I. István megbízta diplomáciai feladatokkal (Franciaországban), majd a trónörökös felcseperedése után egy időre a remeteéletet is megtapasztalhatta a Bakonybélben.

István 1038-ban bekövetkezett halálát követően Orseolo Péter és Aba Sámuel alatt is  többször kritikus véleményt fogalmazott meg mindkét uralkodóval szemben. Pétert országlását annyira ártalmasnak ítélte, hogy összefogva néhány elégedetlen magyar főúrral elhatározta a korábban István által elűzött Vazul-fiak (András, Béla és Levente) hazahívását. Ekkoriban a hercegek közül Béla a lengyel királyi udvarban, Andrásék pedig a Kijevi Rusz központjában vendégeskedtek. Döntését megerősítette a Kőrösök vidékén fellázadó Vata nevű törzsi vezető keresztény-ellenes mozgalma is, mely 1046-ra veszélyes méreteket öntött. Gellért sürgette tehát a hercegek mielőbbi hazatérését a rendteremtés és a kereszténység megóvása érdekében. Fehérvárról elébük is indult, de a dunai révnél pogány magyarokkal futott össze, akik elfogták.

Gellért halála 1046 szeptember 24-én nem volt éppen szenvedéstől mentes: a felkelők ugyanis előbb a kordéra kötötték és a Kelen-hegyről a mélyből taszították, a majd a Duna partján a fejét is betörték. Mártíromsága még annál nagyobb tiszteletben részesítette mint amit életében kivívott Magyarországon. Szent László királyunk 1083-ban kezdeményezte is szentté avatását.

Középiskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy a Földet először Ferdinand Magellan (Fernando de Magalhães) hajózta körbe mégpedig 1522-ben, de az már ritkábban kerül kiemelésre, hogy csupán flottája volt az első, ő maga maghalt a hosszú út során (mégpedig a Fülöp szigeteknél). Magellán nem érkezett tehát vissza Európába. Az 5 hajóból álló spanyol flottaegység 4 hajója veszik el a három évig tartó út alatt és csupán egyetlen egy hajó, a Victoria tér vissza Spanyolországba. Ennek kapitányát Juan Sebastian Elcanonak hívták és bizony valójában ő volt az első hajóskapitány, aki körbehajózta Földet. Neve mégsem maradt fenn méltatlan módon, mert helyette az egész utat megszervező eredeti flottaparancsnok Magellán került a történelemkönyvekbe.

Juan Sebastian Elcano (1486-1526) Forrás: wikipedia.org

Ami az utat illeti: Magellán portugálként először saját uralkodójánál kért támogatást, ám I. Manuel megtagadta az út szponzorálását így a spanyol királyhoz, V. Károlyhoz fordult. Magellán átjárót akart találni az Atlanti és Csendes óceánok között, mert meggyőződéssel hitte, hogy létezik valahol egy ilyen csatorna. Akkoriban ebben senki nem volt még biztos, hiszen Dél-Amerika teljes partvonala sem volt még teljesen feltérképezve. (Sokan a LaPlata torkolatát hitték átjárónak például.) A Magellán tervezte expedíció megtetszett V. Károlynak, aki ekkoriban Európa (és a világ) leghatalmasabb embereként (Német-Római császárként és spanyol uralkodóként) mindent támogatást megadhatott Magellánnak.

Kellett is a támogatás, hiszen egy közel 80 ezer kilométeres utat készültek megtenni, bár akkor még nem tudták hogy pontosan mekkora utazás áll előttük, mint ahogyan azt sem, hogy ennek megtétele majd 3 évükbe fog kerülni. Mindenesetre nehezen jött össze az út megszervezése, hiszen Magellán már 1517 októberétől (Sevillába érkezésétől) győzködte leendő támogatóit és a királyt, hogy érdemes fektetni az expedícióba. Két évnyi alkudozás után végül 1519 szeptember 20-án indulhatott el Cadíz közeléből (Sanlúcar de Barramedából) az 5 spanyol hajó: a Trinidad, a Victoria, a San Antonio, a Concepción és a Santiago, Magellán vezetésével. A kis flottával összesen 265 tengerész indul az új világba, ismeretlen vizekre. Ami Elcanot illeti: az induláskor még nem volt kapitány egyik hajón sem, sőt zűrös előélete (és múltja) miatt kényszerből vett részt az egész vállalkozásban. Korábban saját kereskedő-hajójával járta a tengereket, ám akkora adósságot halmozott fel, hogy elkobozták hajóját és a szigorú büntetést is csak úgy úszhatta meg, ha részt-vesz Magellán expedíciójában.

Ahogyan 1513-ban képzelték a Földet. Forrás: LINK

Ekkoriban a spanyolok és portugálok már javában megkezdték a világtengerek bejárását, sőt 1494-ben a VI. Sándor pápa áldásával már fel is osztották egymás között a Földet (Tordesillasi szerződés) két érdekszférára: egy spanyol és egy portugál gyarmatosítási övezetre. Kulcsfontosságú lett számukra, leginkább a spanyolok számára, hogy megtalálják a módját annak, hogy az úgynevezett fűszer szigeteket (a mai indonéz szigetvilágot) keletről is megtudják közelíteni, vagyis az amerikai földrész alatti áthajózással. Közben Európa más országai saját belső válságaikkal voltak elfoglalva: Angliában trónharcok dúltak, Franciaországban felkelések, járványok zajlottak, így egyik ország sem gondolhatott felfedezőutak szervezésére. A XVI. században a világ felkutatása és a világtengerek meghódítása a portugálokra és a spanyolokra maradt.

Magellán útjának első szakasza. Forrás: reddit.com

Magellán hajói az indulást követően rögtön déli irányba hajóztak a Kanári szigetekig, majd onnan az Atlanti-óceánon is délre tartva Brazíliáig. Dél-Amerika partjai mentén folyamatosan délre tartottak, keresve az átjárókat a kontinens addig ismeretlen túloldalára. Számtalan veszély és viszontagság után lelték csak meg az átjárót az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra 1520 novemberében, egészen délen a kontinens déli csúcsánál.

Ekkor már nagyon komoly veszteségeik is voltak, például a San Antonio egyszerűen megszökött a flottától. Egy kisebb lázadás is kitört, amiben Elcano is részt vett (büntetést is kapott érte), ám később Magellán rehabilitálta (megbocsátott neki) és kapitánnyá nevezte ki (a Concepción parancsnoka lett). Az átkelés időszaka volt az egész út első válságos időszaka.

Forrás: www.britannica.com

Végül kihajóztak az akkoriban még teljesen ismeretlen Csendes-óceánra és teljes 100 napig nem is láttak szárazföldet (Guam szigetéig). Közben iszonyatos éhezés és vitaminhiányból fakadó skorbut gyötörte a legénységet minden hajón. Összesen másfél évnyi hajózás után (1521 áprilisában) a flotta elérte a Fülöp szigeteket és ezzel bebizonyosodott, hogy a Föld valóban gömbölyű. Itt azonban az egyik indiánok lakta szigeten megölték a bennszülöttek Magellánt 1521 április 27-én. 

Az ekkor már csak három hajóból álló kis flotta parancsnoka ekkor lett Sebastian Elcano, akinek célja már csak annyi volt, hogy minél gyorsabban hazavigye megmaradt 100 emberét, elkerülve az ellenséges bennszülötteket (és az ekkor már velük rivális portugálokat is). Ám ennyien kevesen voltak három hajó működtetéséhez, így a Concepciónt felgyújtva hátrahagyták és csak a Trinidad illetve a Victoria indult el az Indiai-óceánra, Afrika felé. Ám a két hajóból is az egyik lemaradt a Fűszer-szigeteknél (Indonézia) és visszafordult a Csendes-óceán irányába, ám előbb a rivális portugálok fosztották ki, majd egy vihar végzett vele. 

Végül egyedül a Victoria érte el Afrika partjait, 26 tonna fűszerrel és 30 fős legénységgel. A tengerészek újra nagyon szenvedtek az éhségtől, a vitamin hiánytól, a skorbuttól és a legyengültségtől. Ráadásul a Jóreménység foknál egy hatalmas vihar is megrongálta a hajót így csak nagy nehézségek árán jutottak haza Spanyolországba. A megérkezés napja 1522 szeptember 6 lett: mindössze 21 túlélővel Sanclúcar de Barrameda kikötőjébe. Az útra 265 fő indult, így elmondható, hogy a teljes legénység 92%-a veszett oda a három éves expedíció alatt.

Magellán flottája. Forrás: www.quora.com

Elcano meggazdagodott az úttal és népszerűséget is szerzett: V. Károly titkára megírta ugyanis az expedíció teljes krónikáját a legendássá vált kapitány elbeszélései alapján. Az utókor mégis Magellán nevét jegyezte meg a hihetetlen úttal kapcsolatban, ráadásul Elcano két évvel később 1526 nyarán meghalt (nem élvezhette túl sokáig vagyonát) mégpedig a Csendes-óceánon alultápláltságban, mikor újra vissza akart térni a Fűszer szigetekre.

Földünkön több fal is épült az elmúlt évezredek során, melyek közül a kínai nagy falról és a berlini falról (mely a hidegháborús idők szimbóluma volt) talán már mindenki hallott. Napjainkban azonban a legnagyobb katonailag őrzött fal, az összesen 708 km hosszú izrael fal, melynek építése még 2002-ben kezdődött. Az építtető maga az Izraeli Állam, célja pedig elválasztani egymástól a palesztin és zsidó lakosságot a Ciszjordániának nevezett területen. A régiót az angol nyelvű országok nyugati partnak nevezik (West Bank) a falat pedig nyugati parti válaszfalnak hívják (West Bank barrier). 

A kép forrása: aljazeera.com

Az építés megindulása szorosan kötődik az úgynevezett második intifádához, amikor a palesztinok népfelkelést hirdettek Izrael ellen, miután az akkori izraeli elnök Ariel Saron 2000 szeptember 28-án szerintük provokatív módon látogatta meg a palesztinok (és muszlimok) egyik szent helyének tekintett Templom hegyet és az ott lévő Al-Aksza mecsetet. A fal építése 2002 június 23-án a növekvő számban izraeli városokra támadó öngyilkos merénylők távoltartása miatt indult meg. Bár az első években valóban drasztikusan csökkent az izraeli településekre érkező és ott merényleteket végrehajtó terroristák száma, a fal nyomvonala rengeteg vitát gerjesztett. A palesztinok szerint ugyanis nem teljesen követi az 1949-es jordán-izraeli fegyverszüneti vonalat (közismert nevén: zöld vonalat) és mintegy 13,5%-nyi területet jogtalanul vesz el a palesztinoktól, több településüket is körbekerítve. A fal megítélése ma is vegyes, amit jól mutat, hogy az izraeliek "biztonsági kerítésnek" nevezik (kiemelve védelmi jellegét), a palesztinok pedig Apartheid falnak csúfolják (utalva az 1992-ben megszűnt dél-afrikai fagyűlölő rezsimre).

A kép forrása: aljazeera.com

Az izraeli fal legtöbb szakasza 9 méter magas vasbeton, a többi szakaszon több-rétegű kerítés-rendszer figyelhető meg (a kerítések között elzárási területekkel). A falszakaszok kamerákkal, mozgás-érzékelőkkel, őrtornyokkal (fegyveresekkel) ellátottak, legfelül szögesdróttal és a földfelszín alatt is folytatódnak 8 méter mélységig az aláfúrások megakadályozására. Vannak átkelőpontok is, ahol erős és szigorú izraeli katonai jelenlét és ellenőrzés mellett lehetséges csak az átkelés.

Bár az ENSZ 2004 július 20-án az ES-10/15 számú határozatában elítélte az izraeli falat, a világ számtalan pontján zajlottak a későbbiekben is fal vagy kerítés-építések. Az USA például 2006 és 2010 között a mexikói-amerikai határra épített egy kerítésrendszert, mely bár nem nevezhető valódi falnak, hosszabb az izraelinél, hiszen 1100 km -es. Célja az illegális mexikói határátlépők és drogcsempészek távoltartása.

A kép forrása: aljazeera.com

Európában ugyancsak számtalan ország létesített műszaki határzárat a migráció miatt, így hazánk mellett például Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia, Bulgária, Makedónia, Egyesült Királyság és Spanyolország. A következő térkép a jelenleg őrzött műszaki határzárakat, kerítéseket mutatja:

A kép forrása: oeconomus.com

Az izraeli fal megosztja az embereket: a legtöbb vita ma is nyomvonala miatt zajlik. Az alábbi térképen Izrael elhelyezkedése és a Ciszjordánia terület illetve fal földrajzi fekvése van szemléltetve:

A kép forrása: patheos.com

A vörös vonal mutatja a fal nyomvonalát, Ciszjordánia körül. A területet először az ENSZ 1947-es, 181. számú határozata jelölte ki a palesztin állam számára. Ám a palesztinok az egész térséget akarták, így nem kiáltották ki saját államukat a megjelölt zónában, helyette harcot kezdtek Izraellel (mely viszont kikiáltotta saját államát 1948-ban) A harcok során (arab-izraeli háborúk), a zsidó állam megszállta Ciszjordániát 1967-ben. Később, 1994-ben a Gáza-Jerikó autonómia egyezményben önrendelkezési jogokat adott Palesztinának, mely Ciszjordániából és Gázából állt (és áll ma is).

A történelem tele van érdekességekkel. Ezek egy részéből akár tanulhatunk is, mert képet festenek a múltról. Arról, hogy honnan jöttünk (mi emberek és mi magyarok) és hová tartunk. Múlt és jövő összekapcsolódik ily módon. A Solo Avius blog egyszerre szeretne foglalkozni múlttal, jelennel és kicsit a jövővel is.

A Solo Avius egy szójáték mégpedig latinul, több jelentése is lehet: "az egyetlentől eltérő" azaz egyedi, de külön-külön értelmezve lehet egyedülálló is. Ha írnál, az email címem: soloavius@gmail.com (vagy arpad1350@gmail.com)