A 997-es esztendő fontos év volt mind Szent István, mind pedig Magyarhon történetében; ekkor halt meg ugyanis Géza fejedelem (István apja) és ekkor nyújtotta be igényét a magyar fejedelmi méltóságra Tar Szerind törzsfő fia, Koppány is. Ki volt Koppány? A fejedelmi Árpád-család tagja, Somogyföld (és Somogyvár) ura, aki maga köré gyűjtötte a régi életforma híveit, mindazokat, akik nem akarták felvenni a kereszténységet és ellenezték az európai értékrend illetve európai hűbéri-feudalizmus átvételét is. Koppány követői a hagyományos magyar törzsi és sztyeppei-nomád életforma megtartását akarták mégpedig ősi rítusok, hagyományok és a régi totemisztikus természeti vallás illetve sámánizmus megőrzésével és Koppány fejedelmi uralkodása alatt. Sokan voltak és Koppány somogyországi uradalma mellett más tájakról is érkeztek a háborúra készülő seregbe.

Szent Iastván ábrázolása a Képes Krónikában. Forrás: vaticannews.va

A háború a küszöbön állt tehát: egyik oldalon az említett Koppány vezette sereg állt, a másikon pedig az Árpádok észak-dunántúli fejedelmi hada gyűlt össze István vezetésével. Az erőviszonyok azonban Koppánynak kedveztek. Ez azonban megváltozott 997 elején, amikor István apósa, Liudolf Henrik bajor herceg jelentős katonai támogatást adott Istvánnak. A bajor hercegi dinasztia (a Liudolf család) és az Árpádok között éppen az előző évben, 996-ban jött létre rokoni kapcsolat, amikor a kölni dómban összeházasodott Henrik herceg húga Gizella és István. Már ekkor jelentős számű német lovag érkezett magyar földre, köztük a herceg legfőbb bizalmasa és hadvezére (kapitánya) Wasserburgi Vecellin lovag. 

„Lejött Bajorországból Vencellin is, a wasserburgi, aki Szent Istvánnal Somogyban megölte Koppány vezért; ama napon ugyanis ő volt a sereg kapitánya. Tőle a nemzetség kezdete és eredete” (Képes krónika, fordította: Geréb László)

István apósa, Bajorország ura, Henrik herceg Vecellint bízta meg azzal a feladattal, hogy mindenben segítse vejét hatalma megtartásában. Ő állt annak a seregnek az élére is, mely Koppány ellen indult. István ekkor hozta meg legvégső döntését arról, hogy valóban leveri e nagybátyja Koppány lázadását és végérvényesen az európai útra vezeti népét. A döntéshez István számára a legfőbb érvet elhunyt édesapja Géza fejedelem utolsó útmutatása jelentette, aki egyértelműen hitte, hogy a magyar nép európai fennmaradása csak úgy lehetséges, ha felveszi a kereszténységet. Géza tudta, hogy mindazok az ázsiai, sztyeppei népek, melyek elzárkóztak a kereszténységtől, sorra eltűntek a történelem süllyesztőjében. Így jártak egykori riváliasaink a besenyők, illetve előttük a szkíták, avarok és hunok is. A magyarok számára csak két lehetőség maradt tehát: visszatérni Ázsiába és folytatni a vándorló nomád életet a sztyeppéken a régi hitvilág ápolásával de kockáztatva a beolvadást a környező népekbe (mint előttünk a szkíták, hunok, avarok, besenyők), vagy beilleszkedni Európába, felvenni a kontinens vallását a kereszténységet és átvenni Európa feudális-hűbéri rendszerét (ami a vármegyerendszer, a püpöksi struktúra és a feudális szolgáltatások, adózás bevezetését is jelentette). István ez utóbbit választotta és elszánta magát arra, hogy ha kell fegyverrel töri meg Koppány ellenállását. Márpedig kénytelen volt így tenni, mert közben Koppány hada megindult Somogyvárról észak felé, Veszprém városához.

A Képes Krónika azon része, mely István és Koppány harcáról szól. Forrás: wikipedia.org

A Koppányék ellen induló keresztény német-magyar sereg a felvidéki Garam folyó völgyében gyülekezett. Itt álltak hadrendbe és innen indultak meg délre, hogy Veszprémnél megütközzenek a pogány haddal.

Szent István király […] összegyűjtötte seregét, és az ellenség elébe indult; a Garam folyó mellett övezték fel először karddal; itt testi épségének őrizetére két főembert rendelt, Hontot és Pázmányt; az egész sereg fejedelmévé és vezérévé pedig német származású vendégét, Vencellint tette meg. /Képes Krónika/

 A fővezér tehát Wasserburgi Vecellin német lovag volt, de helyettesei, alvezérei már István emberi voltak: Hont és Pázmány nemesek. A csata nem lehetett hosszú, a német-magyar had nagyobb létszáma és fejlettebb felszereltsége okán hamar győzni tudott. Az ütközetben elesett Koppány is, magától Vecellin kezétől. Holttestét négy részbe vágták és magyarhon négy nagy várába vitték, hogy így mutassák meg a népnek: erős kézben a haza vezetése és így jár minden lázadó, aki azt megkérdőjelezi. A Thúróczi krónika így ír a veszprémi csatáról:

... összecsaptak az ütközetben, mindkét fél sokáig és vitézül csatázott, de az isteni irgalom segítségével boldogult István fejedelem dicsőséges győzelmet aratott. Ebben az ütközetben Vencellin ispán megölte Koppány vezért, és ezért a megboldogult Istvántól, aki akkor még fejedelem volt, terjedelmes hűbéri földeket kapott jutalmul. Magát Koppányt pedig megboldogult István négy részre vágatta: egy részét az esztergomi, a másikat a veszprémi, a harmadikat a győri kapura függesztette, a negyediket pedig Erdélybe küldte. /Thúróczi krónika/

A veszprémi csata jelentős fordulópontja volt a magyar történelemnek: István kitartott ugyanis döntése mellett és létrehozta a Magyar Királyságot, megalapítva a magyar államot egy erős, keresztény európai monarchiát, mely beilleszkedett az európai népek családjába (később pedig védelmezte tatártól, töröktől). István a pápától koronát a császártól lándzsát kapott, mely jelképekkel a magyar állam megalapíttatott az Úr ezredik esztendejében. A két szimbólum pedig rákerült István pénzérméire is:

Augusztus 20-án valójában Szent István döntést ünnepeljük meg minden évben. Azt a döntést, mely az életet választotta számunkra illetve a fennmaradást és a békés fejlődést Európában. 

Istvánt követően számtalan magyar uralkodó erősítette meg újra meg újra ugyanezt a döntést, így a több ezer éves magyar történelem vitathatatlanul ősi és keresztény európaiságunkról tanúskodik. Mi ugyan vérrel vívtuk ki de értéke ettől talán még fényesebb.

Földünkön jelenleg 204 országot tart nyilván a legtöbb nemzetközi szervezet, mely felsorolás nem helyezi a szuverén országok közé a társult államokat (mint Puerto Rico vagy Grönland) és a külbirtokokat (mint a volt gyarmattartó országok távolról igazgatott szigetei szerte a világ óceánjaiban). Így is problémás a 204 országból 11 helyzete, hiszen ezek csak "de facto" tekinthetőek függetlennek, mivel nemzetközi elismertségük nem egyértelmű. Ilyen például Koszovo, Tajvan, Palesztina és Nyugat-Szahara. Ha mindenki által elismert államokat vizsgáljuk számtalan érdekességet találunk. Nézzük a legeket!

Ami a különlegességeket illeti; a legnagyobb területű állam Oroszország (több, mint 17 millió km2) a legkisebb pedig Vatikán (0.44km2). A legsűrűbben lakott állam, ha nem nézzük a városállamokat (mint Monaco és Szingapúr) illetve a szigetországokat (mint a Maldív szigetek) akkor Banglades, ahol 1315 fő/km2 a laksűrűség. A legritkábban lakott pedig Mongólia, ahol ez a szám 2fő/km2. A legnépesebb India (1,5 milliárd lakossal), a legkisebb lakosság-számú pedig Vatikán mellett Tuvalu (Vatikán bejegyzett lakóinak száma, 825, Tuvalué alig több, mint 10 ezer.)

Ami az egyéb érdekességeket illeti: a legkülönlegesebb alakú ország Chile, hiszen a térképen vizsgálva olyan, mint egy óceán-parti csík, mely 4300 km hosszú (észak-dél irányban) miközben szélessége sehol nem több 180 km-nél. Van ország mely 18 ezer szigetből áll (ez Indonézia) és van, amelyiknek 99%-a sivatag (ez Líbia). Folytatva a földrajzi érdekességeket: a legszárazabb ország Egyiptom évi 18 mm csapadékkal, a legnedvesebb pedig Kolumbia ahol ez a szám 3240 mm. A leghosszabb tengerparttal pedig Kanada rendelkezik (202 080 km).

A leginkább hegyekkel teli ország, a legmagasabb csúcsokkal Nepál, ahol a világ 10 legnagyobb hegycsúcsa közül 8 található meg. A legalacsonyabb pedig a Maldív-szigetek, ahol a terület 80%-a 1 méterrel van csak a tengerszint felett (és a legmagasabb pont sem éri el a 3 métert).

Ha a történelmi múltat nézzük: a legrégibb ma is létező ország Egyiptom, mely már Krisztus előtt 3000-ben, Ménész fáraó korában államként létezett (utána Kína és Izrael következik), a legifjabb pedig Dél-Szudán mely 2011-ben jött létre. A hőmérsékleti adatok alapján a legforróbb az afrikai Burkina Faso (28 fok feletti éves átlag-hőmérséklettel) a leghidegebb pedig Oroszország, melynek szibériai tájain akár mínusz 60-70 fokig is lecsökken a hőmérséklet.

A legveszélyesebb ország (az Institute for Economics and Peace indexe a GPI alapján) Afganisztán és Jemen, a legbékésebb pedig Izland és Dánia. [forrás] Bár az emberölések statisztikáját vizsgálva (éves szinten) az afrikai Burundi áll az élen (100 ezer lakosra vetítve a szándékos gyilkosságokat). Érdekes, hogy a boldogságindex rangsorában az észak-európai államok állnak legelöl (Finnország, Norvégia, Dánia), míg leghátul, a legszomorúbb országok: Burundi és a Közép-afrikai Köztársaság. (Más vizsgálatban a legtöbb boldog ember Bhutánban él.)

A leggazdagabb országok, ahol a legmagasabb egy főre eső GDP a városállamok és törpeállamok "kategóriájában" Monaco és Luxemburg, a nagyobbacska államoknál pedig (10 ezer km2 felett): Svájc, Írország és Norvégia (ezen országokban 100 ezer dollár feletti az egy főre eső GDP). A legszegényebbek pedig mind Afrikában vannak: Malawi, Dél-Szudán és Burundi (ezekben az egy főre eső GDP csupán 400 dollár körüli vagy az alatt van). [forrás]

Ha már a gazdaságnál vagyunk a világ legerősebb valutájával Kuvait büszkélkedhet (1 kuvaiti dínár 1180 Ft), míg a Föld leggyengébb valutája az iráni rial (1 Ft most 116,5 rial).

A történelem leghíresebb börtöne ma múzeum mégpedig a kaliforniai San Francisco közelében egy szigeten, melynek neve: Alactraz. A szó spanyol eredetű, jelentése Pelikán, lévén, hogy 1775-ben Juan Manuel de Ayala (spanyol hajós) ekkor lépett először európaiként a szigetre, ahol pelikánok tucatjait találta és róluk nevezte el a szigetet. Később Alcatraz katonai erődítmény lett, majd 1861-től egészen 1963-ig vagyis több mint száz éven keresztül börtönként funkcionált. Történetének leghíresebb időszakát az 1934 és 1963 közötti évek jelentették, amikor Alcatraz maximális biztonságú szövetségi börtön minősítést kapott. Ez azt jelentette, hogy ebben az időszakban az USA teljes területéről hoztak ide foglyokat, akik vagy különleges eseteknek minősültek (mint például Al Capone a világ leghíresebb maffia-vezére) vagy más börtönökben problémákat okoztak (szökéseikkel, lázadásaikkal vagy egyéb kihágásikkal).  

Az Alcatraz napjainkban. Forrás: historyhit.com

Ilyen fogoly volt Frank Morris is, aki 1960-ban 34 évesen került az Alcatrazra, mégpedig szökésért. Eredetileg bankrablásért ült 1956 óta de mivel több szökést is megkísérelt korábbi börtöneiből, így problémás elítéltként az Alcatrazra szállították. Az 1962 június 11-én végrehajtott híres szökésének bemutatása előtt azonban érdemes pár szót még ejtenünk a börtönről.

Frank Morris. Forrás: allthatsinteresting.com

Az Alcatraz sziget alig fél kilométer hosszú és legszélesebb részén is csak 200 méter a távolság két partvonala között. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb és néhány kisebb épület fér csak el rajta. A fő épületben 4 blokk lett kialakítva (de csak hármat használtak), összesen 350 cellával. A szigeten azonban fénykorában sem volt soha több 302 rabnál. A börtön 29 éves szövetségi fegyintézetként való működése alatt 1545 ember raboskodott falai között. Érdekesség, hogy a többi amerikai börtönnel ellentétben itt a rabok egyéni cellákat kaptak, ezek mindegyike 2,7 méter hosszú és 1,5 méter széles volt csupán. Minden cellához tartozott WC, mosdó, ágy, polc és egy szellőző. A sziget körülbelül 2 kilométerre található a parttól, a San Franciscoi öböl közepén, körülötte télen-nyáron 10-15 fokos (úszásra kimondottan hideg) az óceán vize, melyben ráadásul mindig sok volt a cápa. Mindezek alapján azt lehetne mondani: innen aztán tényleg lehetetlen a szökés. És mégsem volt az.

A kép forrása: LINK

Ami a híres, 1962-es szökést illeti:

Frank Morris az Alcatrazra 1960-ban érkezve barátkozott össze az Anglin testvérekkel (John és Clarence Anglinnel) akikkel közösen tervezte meg Alcatraz fennállásának egyetlen sikeres szökését. Szökésük alapját az a felismerés jelentette, hogy az egymással "háttal álló" cellasorok között szellőző járatok vannak, melyek felfelé egészen a tetőig érnek. Ebbe a bizonyos keskeny és nagyon szűk résbe a cellák szellőzőnyílásainak kitágításával jutottak. A munkát kanalakkal, pénz érmékkel és egyéb fém tárgyakkal végezték, kb 5-6 hónap alatt, többnyire éjszakánként dolgozva. Azért, hogy nappal ne vegyék észre az őrök az egyre nagyobb nyílást: kartonból szellőző-fedőt készítettek munkájuk eltakarására, mely pontosan úgy nézett ki, mint az eredeti szellőző. Arra is volt gondjuk, hogy WC papírból és a börtön-fodrászatból ellopott hajakból illetve rongyokból bábukat készítsenek ágyaikba, hogy a járőröző őrök ne szúrják ki eltűnésüket az éjszaka folyamán.

A kép forrása: www.tortenelmi.blog.hu

A szökés napján azután átmásztak celláikból a szellőző járatba, majd felkapaszkodtak a tetőre és onnan a falakon le a sziget partjára. Lopott esőkabátokból, tutajokat készítve ereszkedtek az óceánba és jutottak ki a partra.Az alábbi kép egy alaprajz az Alcatraz szigeti főépületről vagyis magáról a börtönről:

A térkép forrása (a magyar nyelvű feliratok nélkül): LINK

A két kilométeres útjuk a partra biztosan nem lehetett könnyű a 10 fokos vízben az erős áramlatok között, nem beszélve a cápákról. Hosszú évtizedekig bizonytalan volt, hogy a három szökevény tengerbe fulladt e, de aztán 1979-ben lezárták az egész ügyet azzal, hogy a három férfit az óceánban veszettnek nyilvánították.

Később, 2010-ben és 2012-ben az Anglin fivérek nővérei és Robert nevű öccsük is azt nyilatkozták: hogy testvéreik túlélték a menekülést és telefonhívásokat illetve képeslapokat kaptak tőlük [forrás]. Még később néhány éve újabb bizonyítékok kerültek elő, melyek arra utalnak, hogy a szökés bizony valóban sikeres volt és Morrisék magas kort megélve élvezhették a szabadságot (sokak szerint Brazíliában), mint a történelem leghíresebb börtön-szökésének túlélői.

Alig 235 méteres tengerszint feletti magasságával ugyan nem tekinthető földrajzi értelemben vett hegynek, mégis jelképként, természetvédelmi területként és történelmi vonatkozásai miatt így nevezzük fővárosunk egyik legszebb látványosságát, mely gyönyörű látképet ad Budapest számára. Névadója: Szent Gellért püspök. De ki is volt ő?

Szent Gellért püspök. Forrás: www.santodelgiorno.it

Gellért püspök 977-ben (néhol: 980-ban) látta meg a napvilágot Velencében, mégpedig Gerardo di Sagredo-Morosini néven. Egészen kisgyermek korától kezdődően bencések oktatásában részesült, így 20 esztendő korára széleskörű műveltséget szerzett, többek közt zenei, filozófiai és jogi területeken.

A Magyar Királyságba 1016-ban érkezett, miután eldöntötte, hogy a szentföldi zarándoklata előtt Magyarországot is felkeresi. Itt Szent István udvarában sikerült meggyőzni őt arról, hogy Imre herceg nevelője legyen és hosszabb időt maradjon hazánkban a trónörökös oktatását felügyelni. Megkapta a Csanádi Egyházmegye püspöki méltóságát is, így eredeti célját a térítést is folytatni tudta a főpapok sorába emelkedve. Legfőbb feladata István megbízásából 1030-ban az lett, hogy a lázadó Ajtony által korábban uralt vidéken nyugati rítusú kereszténységet teremtsen, esperességekkel, káptalanokkal és iskolákkal. Ekkoriban írta meg élete főművét a biblikus időkben játszódó Deliberatio -t. I. István megbízta diplomáciai feladatokkal (Franciaországban), majd a trónörökös felcseperedése után egy időre a remeteéletet is megtapasztalhatta a Bakonybélben.

István 1038-ban bekövetkezett halálát követően Orseolo Péter és Aba Sámuel alatt is  többször kritikus véleményt fogalmazott meg mindkét uralkodóval szemben. Pétert országlását annyira ártalmasnak ítélte, hogy összefogva néhány elégedetlen magyar főúrral elhatározta a korábban István által elűzött Vazul-fiak (András, Béla és Levente) hazahívását. Ekkoriban a hercegek közül Béla a lengyel királyi udvarban, Andrásék pedig a Kijevi Rusz központjában vendégeskedtek. Döntését megerősítette a Kőrösök vidékén fellázadó Vata nevű törzsi vezető keresztény-ellenes mozgalma is, mely 1046-ra veszélyes méreteket öntött. Gellért sürgette tehát a hercegek mielőbbi hazatérését a rendteremtés és a kereszténység megóvása érdekében. Fehérvárról elébük is indult, de a dunai révnél pogány magyarokkal futott össze, akik elfogták.

Gellért halála 1046 szeptember 24-én nem volt éppen szenvedéstől mentes: a felkelők ugyanis előbb a kordéra kötötték és a Kelen-hegyről a mélyből taszították, a majd a Duna partján a fejét is betörték. Mártíromsága még annál nagyobb tiszteletben részesítette mint amit életében kivívott Magyarországon. Szent László királyunk 1083-ban kezdeményezte is szentté avatását.

Középiskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy a Földet először Ferdinand Magellan (Fernando de Magalhães) hajózta körbe mégpedig 1522-ben, de az már ritkábban kerül kiemelésre, hogy csupán flottája volt az első, ő maga maghalt a hosszú út során (mégpedig a Fülöp szigeteknél). Magellán nem érkezett tehát vissza Európába. Az 5 hajóból álló spanyol flottaegység 4 hajója veszik el a három évig tartó út alatt és csupán egyetlen egy hajó, a Victoria tér vissza Spanyolországba. Ennek kapitányát Juan Sebastian Elcanonak hívták és bizony valójában ő volt az első hajóskapitány, aki körbehajózta Földet. Neve mégsem maradt fenn méltatlan módon, mert helyette az egész utat megszervező eredeti flottaparancsnok Magellán került a történelemkönyvekbe.

Juan Sebastian Elcano (1486-1526) Forrás: wikipedia.org

Ami az utat illeti: Magellán portugálként először saját uralkodójánál kért támogatást, ám I. Manuel megtagadta az út szponzorálását így a spanyol királyhoz, V. Károlyhoz fordult. Magellán átjárót akart találni az Atlanti és Csendes óceánok között, mert meggyőződéssel hitte, hogy létezik valahol egy ilyen csatorna. Akkoriban ebben senki nem volt még biztos, hiszen Dél-Amerika teljes partvonala sem volt még teljesen feltérképezve. (Sokan a LaPlata torkolatát hitték átjárónak például.) A Magellán tervezte expedíció megtetszett V. Károlynak, aki ekkoriban Európa (és a világ) leghatalmasabb embereként (Német-Római császárként és spanyol uralkodóként) mindent támogatást megadhatott Magellánnak.

Kellett is a támogatás, hiszen egy közel 80 ezer kilométeres utat készültek megtenni, bár akkor még nem tudták hogy pontosan mekkora utazás áll előttük, mint ahogyan azt sem, hogy ennek megtétele majd 3 évükbe fog kerülni. Mindenesetre nehezen jött össze az út megszervezése, hiszen Magellán már 1517 októberétől (Sevillába érkezésétől) győzködte leendő támogatóit és a királyt, hogy érdemes fektetni az expedícióba. Két évnyi alkudozás után végül 1519 szeptember 20-án indulhatott el Cadíz közeléből (Sanlúcar de Barramedából) az 5 spanyol hajó: a Trinidad, a Victoria, a San Antonio, a Concepción és a Santiago, Magellán vezetésével. A kis flottával összesen 265 tengerész indul az új világba, ismeretlen vizekre. Ami Elcanot illeti: az induláskor még nem volt kapitány egyik hajón sem, sőt zűrös előélete (és múltja) miatt kényszerből vett részt az egész vállalkozásban. Korábban saját kereskedő-hajójával járta a tengereket, ám akkora adósságot halmozott fel, hogy elkobozták hajóját és a szigorú büntetést is csak úgy úszhatta meg, ha részt-vesz Magellán expedíciójában.

Ahogyan 1513-ban képzelték a Földet. Forrás: LINK

Ekkoriban a spanyolok és portugálok már javában megkezdték a világtengerek bejárását, sőt 1494-ben a VI. Sándor pápa áldásával már fel is osztották egymás között a Földet (Tordesillasi szerződés) két érdekszférára: egy spanyol és egy portugál gyarmatosítási övezetre. Kulcsfontosságú lett számukra, leginkább a spanyolok számára, hogy megtalálják a módját annak, hogy az úgynevezett fűszer szigeteket (a mai indonéz szigetvilágot) keletről is megtudják közelíteni, vagyis az amerikai földrész alatti áthajózással. Közben Európa más országai saját belső válságaikkal voltak elfoglalva: Angliában trónharcok dúltak, Franciaországban felkelések, járványok zajlottak, így egyik ország sem gondolhatott felfedezőutak szervezésére. A XVI. században a világ felkutatása és a világtengerek meghódítása a portugálokra és a spanyolokra maradt.

Magellán útjának első szakasza. Forrás: reddit.com

Magellán hajói az indulást követően rögtön déli irányba hajóztak a Kanári szigetekig, majd onnan az Atlanti-óceánon is délre tartva Brazíliáig. Dél-Amerika partjai mentén folyamatosan délre tartottak, keresve az átjárókat a kontinens addig ismeretlen túloldalára. Számtalan veszély és viszontagság után lelték csak meg az átjárót az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra 1520 novemberében, egészen délen a kontinens déli csúcsánál.

Ekkor már nagyon komoly veszteségeik is voltak, például a San Antonio egyszerűen megszökött a flottától. Egy kisebb lázadás is kitört, amiben Elcano is részt vett (büntetést is kapott érte), ám később Magellán rehabilitálta (megbocsátott neki) és kapitánnyá nevezte ki (a Concepción parancsnoka lett). Az átkelés időszaka volt az egész út első válságos időszaka.

Forrás: www.britannica.com

Végül kihajóztak az akkoriban még teljesen ismeretlen Csendes-óceánra és teljes 100 napig nem is láttak szárazföldet (Guam szigetéig). Közben iszonyatos éhezés és vitaminhiányból fakadó skorbut gyötörte a legénységet minden hajón. Összesen másfél évnyi hajózás után (1521 áprilisában) a flotta elérte a Fülöp szigeteket és ezzel bebizonyosodott, hogy a Föld valóban gömbölyű. Itt azonban az egyik indiánok lakta szigeten megölték a bennszülöttek Magellánt 1521 április 27-én. 

Az ekkor már csak három hajóból álló kis flotta parancsnoka ekkor lett Sebastian Elcano, akinek célja már csak annyi volt, hogy minél gyorsabban hazavigye megmaradt 100 emberét, elkerülve az ellenséges bennszülötteket (és az ekkor már velük rivális portugálokat is). Ám ennyien kevesen voltak három hajó működtetéséhez, így a Concepciónt felgyújtva hátrahagyták és csak a Trinidad illetve a Victoria indult el az Indiai-óceánra, Afrika felé. Ám a két hajóból is az egyik lemaradt a Fűszer-szigeteknél (Indonézia) és visszafordult a Csendes-óceán irányába, ám előbb a rivális portugálok fosztották ki, majd egy vihar végzett vele. 

Végül egyedül a Victoria érte el Afrika partjait, 26 tonna fűszerrel és 30 fős legénységgel. A tengerészek újra nagyon szenvedtek az éhségtől, a vitamin hiánytól, a skorbuttól és a legyengültségtől. Ráadásul a Jóreménység foknál egy hatalmas vihar is megrongálta a hajót így csak nagy nehézségek árán jutottak haza Spanyolországba. A megérkezés napja 1522 szeptember 6 lett: mindössze 21 túlélővel Sanclúcar de Barrameda kikötőjébe. Az útra 265 fő indult, így elmondható, hogy a teljes legénység 92%-a veszett oda a három éves expedíció alatt.

Magellán flottája. Forrás: www.quora.com

Elcano meggazdagodott az úttal és népszerűséget is szerzett: V. Károly titkára megírta ugyanis az expedíció teljes krónikáját a legendássá vált kapitány elbeszélései alapján. Az utókor mégis Magellán nevét jegyezte meg a hihetetlen úttal kapcsolatban, ráadásul Elcano két évvel később 1526 nyarán meghalt (nem élvezhette túl sokáig vagyonát) mégpedig a Csendes-óceánon alultápláltságban, mikor újra vissza akart térni a Fűszer szigetekre.

Földünkön több fal is épült az elmúlt évezredek során, melyek közül a kínai nagy falról és a berlini falról (mely a hidegháborús idők szimbóluma volt) talán már mindenki hallott. Napjainkban azonban a legnagyobb katonailag őrzött fal, az összesen 708 km hosszú izrael fal, melynek építése még 2002-ben kezdődött. Az építtető maga az Izraeli Állam, célja pedig elválasztani egymástól a palesztin és zsidó lakosságot a Ciszjordániának nevezett területen. A régiót az angol nyelvű országok nyugati partnak nevezik (West Bank) a falat pedig nyugati parti válaszfalnak hívják (West Bank barrier). 

A kép forrása: aljazeera.com

Az építés megindulása szorosan kötődik az úgynevezett második intifádához, amikor a palesztinok népfelkelést hirdettek Izrael ellen, miután az akkori izraeli elnök Ariel Saron 2000 szeptember 28-án szerintük provokatív módon látogatta meg a palesztinok (és muszlimok) egyik szent helyének tekintett Templom hegyet és az ott lévő Al-Aksza mecsetet. A fal építése 2002 június 23-án a növekvő számban izraeli városokra támadó öngyilkos merénylők távoltartása miatt indult meg. Bár az első években valóban drasztikusan csökkent az izraeli településekre érkező és ott merényleteket végrehajtó terroristák száma, a fal nyomvonala rengeteg vitát gerjesztett. A palesztinok szerint ugyanis nem teljesen követi az 1949-es jordán-izraeli fegyverszüneti vonalat (közismert nevén: zöld vonalat) és mintegy 13,5%-nyi területet jogtalanul vesz el a palesztinoktól, több településüket is körbekerítve. A fal megítélése ma is vegyes, amit jól mutat, hogy az izraeliek "biztonsági kerítésnek" nevezik (kiemelve védelmi jellegét), a palesztinok pedig Apartheid falnak csúfolják (utalva az 1992-ben megszűnt dél-afrikai fagyűlölő rezsimre).

A kép forrása: aljazeera.com

Az izraeli fal legtöbb szakasza 9 méter magas vasbeton, a többi szakaszon több-rétegű kerítés-rendszer figyelhető meg (a kerítések között elzárási területekkel). A falszakaszok kamerákkal, mozgás-érzékelőkkel, őrtornyokkal (fegyveresekkel) ellátottak, legfelül szögesdróttal és a földfelszín alatt is folytatódnak 8 méter mélységig az aláfúrások megakadályozására. Vannak átkelőpontok is, ahol erős és szigorú izraeli katonai jelenlét és ellenőrzés mellett lehetséges csak az átkelés.

Bár az ENSZ 2004 július 20-án az ES-10/15 számú határozatában elítélte az izraeli falat, a világ számtalan pontján zajlottak a későbbiekben is fal vagy kerítés-építések. Az USA például 2006 és 2010 között a mexikói-amerikai határra épített egy kerítésrendszert, mely bár nem nevezhető valódi falnak, hosszabb az izraelinél, hiszen 1100 km -es. Célja az illegális mexikói határátlépők és drogcsempészek távoltartása.

A kép forrása: aljazeera.com

Európában ugyancsak számtalan ország létesített műszaki határzárat a migráció miatt, így hazánk mellett például Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovénia, Bulgária, Makedónia, Egyesült Királyság és Spanyolország. A következő térkép a jelenleg őrzött műszaki határzárakat, kerítéseket mutatja:

A kép forrása: oeconomus.com

Az izraeli fal megosztja az embereket: a legtöbb vita ma is nyomvonala miatt zajlik. Az alábbi térképen Izrael elhelyezkedése és a Ciszjordánia terület illetve fal földrajzi fekvése van szemléltetve:

A kép forrása: patheos.com

A vörös vonal mutatja a fal nyomvonalát, Ciszjordánia körül. A területet először az ENSZ 1947-es, 181. számú határozata jelölte ki a palesztin állam számára. Ám a palesztinok az egész térséget akarták, így nem kiáltották ki saját államukat a megjelölt zónában, helyette harcot kezdtek Izraellel (mely viszont kikiáltotta saját államát 1948-ban) A harcok során (arab-izraeli háborúk), a zsidó állam megszállta Ciszjordániát 1967-ben. Később, 1994-ben a Gáza-Jerikó autonómia egyezményben önrendelkezési jogokat adott Palesztinának, mely Ciszjordániából és Gázából állt (és áll ma is).

A történelem tele van érdekességekkel. Ezek egy részéből akár tanulhatunk is, mert képet festenek a múltról. Arról, hogy honnan jöttünk (mi emberek és mi magyarok) és hová tartunk. Múlt és jövő összekapcsolódik ily módon. A Solo Avius blog egyszerre szeretne foglalkozni múlttal, jelennel és kicsit a jövővel is.

A Solo Avius egy szójáték mégpedig latinul, több jelentése is lehet: "az egyetlentől eltérő" azaz egyedi, de külön-külön értelmezve lehet egyedülálló is. Ha írnál, az email címem: soloavius@gmail.com.